Hogy hogyan is kezdődött a fajta iránti szerelmem? Nos sajnos nem szolgálhatok semmilyen különleges és extrém történettel, de talán mégis érdekesnek találja/találod.

1997-ben egy rövidszőrű magyar vizsla Adél volt a családunk kutyája. Imádtuk. Annyira tudott örülni nekünk… soha nem felejtem el, ahogy hedergette magát előttünk. Annyira riszálta magát hogy a feje a feneke mellé kerültJ. Egy igazi tünemény volt. 1997 tavaszán felfigyeltünk kis dudorokra a lábain. A kenet elemzése utána rossz hírt kaptunk. Adél leukémiás lett. Mindent megtettünk érte, de meggyógyítani nem tudtuk csak a hátralévő idejét tudtuk széppé tenni és nagyon nagyon szeretni. Pont az irántunk érzett feltétlen szeretete okozta a halálát. Elvesztése után sokáig úgy éreztük, hogy senki nem tudja pótolni az általa hagyott űrt. A hetek teltek és egyre jobban éreztük, hogy hiányzik, hogy várjon valaki haza, hogy nincs aki a legrosszabb napunkon is képes minket megnevettetni. Ekkor jött az elhatározás hogy kell egy kutya. Semmiképpen nem akartunk még egy magyar vizslát, hiszen nagyon emlékeztetne minket

Anyukám ír szettert szeretett volna az akkori divatnak megfelelően, a húgom dalmatát, ugyanis abban az időben ment a mozikban a Walt Disney 101 kiskutya című filmje. Felcsaptuk a kutyalexikont és néztük sorra a fajtákat. Ekkor figyeltünk fel egy fekete-fehér (akkor még nem tudtuk a színek elnevezését) szetterre. Tökéletes!-gondoltuk. Szetter is és dalmata is. A következő hetet a fajta jellemzőinek feltérképezésével töltöttük. Beszéltünk több tenyésztővel is. Végül Tégen Szilvia nyerte meg bizalmunkat, segítőkészségével és kedvességével. Kiskutyája éppen nem volt, de volt egy elsőválasztású kölyke. Lecsaptunk rá. Alig bírtuk kivárni, hogy hazahozhassuk Max-et. Mert a név a telefon letétele utáni pillanatban megvolt. Teljes volt a családi összhang. A napok alig akartak elvánszorogni. Végre 1998 április 11-ére virradtunk, csak úgy száguldottunk fel Budaörs fele. Amikor megláttam kicsi barna pofiját, szerelem volt első látásra. Olyan pici volt, annyira aranyos és olyan puha. Igazi plüss kutyus volt. Teltek a hónapok Maxike csak nőtt és nőtt. Amit addig láttunk angol szettert az mind vizsla nagyságú volt, a mi kis kanunk pedig 8 hónaposan nagyobb volt, mint egy németjuhászJ. Szinte egyedül képviseli az amerikai tipusú erős csontozatú, magas, sötét orange angol szettereket. A széles mellkasával és azon lévő hosszú szőrével, David Hasselhoff-hoz tudnám hasonlítnaiJ Igazán férfias.

Ő a tökéletes kutya számunkra. Barátságos, mégis őrzi a házat, kedves, okos, amint rájött, hogy mit szeretnénk nyakát-lábát törte, hogy megfeleljen nekünk. Akár össze is csomagolhatom vagy rá is tehénkedhetek soha egyetlen hangot se adna ki, hogy kifejezze nemtetszését. Először egy kicsit féltünk, hogy nehezen lehet majd karban tartani a hosszú szőrét, de kellemesen csalódtunk. Elég hetente 2-3-szor átfésülni és csak úgy ragyog a bundája. Csak jókat tudok róla mondani.

Egyetlen hibát követtünk el. Azt hittünk elfogultak vagyunk és csak számunkra a leggyönyörűbb kutya a világon. Sajnos csak 6 éves korában kezdtük el vinni kiállításokra. Gyönyörű eredményeket ért el. Már veterán championok vagyunk. Szánom bánom többet ezt a hibát nem követem el.

2005-ben Maxnél cukorbetegséget állapítottak meg. Sajnos annyira komoly a dolog, hogy a gyógyszeres kezelés már szóba se jöhetett, így maradt az inzulin. Hála Istennek csodálatosan be tudtuk neki állítani a vércukrát. Félve elvesztésétől, úgy döntöttünk, hogy az utolsó fedezéséből megtartunk egy kis kant. Talán a sors keze volt, hogy az alomban egyetlen fiú sem született. Így egy liver kislányt hoztunk el. Ő lett Honey, ami tündéri duracell nyuszink. :) Max-et árnyékként követi és eltanul tőle mindent, jót és rosszat is.

Családosoknak, egyedülállóknak egyaránt aljánlanám ezt a fajtát, de csak akkor ha tudják számra biztosítani a kellő törődést, szeretetet és mozgást.

Dominó Dalma