Hiszti
Hiszti a harmadik görényem. Gyönyörű sötét fahéj leányzó. Azért különleges, mert neki is van betörőmaszkja, mint Émy-nek, holott a fahéjoknak a feje fehér szokott lenni. Ő a legkisebb a görijeim között, de a leghisztisebb is. Ezt a neve is mutatja.
Hiszti eredeti neve Sziszi, és élete első évét Debrecenben töltötte gazdijával, Mártival. Mártit az interneten ismertem meg. Hónapokon keresztül beszélgettünk a görikről. Egy félév után Márti sajnos allergiás lett Hisztire. Így meg kellett tőle válnia. Először a városban keresett neki gazdát, de nem talált. Egyik nap felhívott, hogy mennek apukájával Peste a kórházba, elhozná Hisztit, hogy nézzem meg. Mondtam, hogy szívesen látom. Amikor megérkeztek már furcsa volt a helyzet, mert ketrecet is hoztak. Márti mondta, hogy tudja, hogy nálam jó helye lesz és kért, hogy had maradjon itt Hiszti. Belementem. Annyira rossz volt nézni, ahogy elváltak. Márti nagyon sírt… nehezen ment a búcsú… Esküszöm Hiszti is szomorú volt. Biztosra veszem, hogy tudta mi történik.
Hiszti először nagyon durcás volt, harapott ezerrel és hisztizett mint az őrült. Innen ragadt rá a neve. Szép lassan megbarátkoztunk, sőt megkedveltük egymást. Az összeszoktatási kísértelek Émy-vel és Pacsulival totális csődbe torkolltak. Mind a két görényem utálta, még a szagát is. Sajnos az sem segített a helyzeten, hogy Hiszti előtte még nem találkozott más görényekkel, így nagyon félt. De a legfőbb baj az volt, hogy alattomosan mindig hátulról rátámadott a görényekre. Miután hónapokig próbálkoztam, és egy egészen pici javulást se értem el, meghoztam a nehéz döntést… új gazdi kell neki. A barátnőm Kitti épp második görit szeretett volna első görije, Zoi mellé. Hát odaadtam neki. Ő sem tudta összeszoktatni őket.:( Hiszti visszakerült hozzám. Anyukámmal közösen megegyeztünk, hogy maradjon most már nálunk örökre. Majd megoldjuk valahogy a dolgot. Vettem még egy nagy ketrecet…. és minden göriscuccból mégegyet. Egy éven keresztül két ketrecet takarítottam…. kétszer mentem sétálni. Majd egy év után csodatörtént. Épp göritalira mentünk ki. A három görény sétált a földön (Émy, Pacs egyik oldalon, Hiszti a másikon), a hordozó a vállamon, amikor egy óriási kutya kiugrott a bokorból. Felkaptam a göriket, bevágtam őket a hordozóba és elrohantam. A furcsa, ami megütötte a fülemet a csönd volt. Egy hang se jött ki a hordozóból, holott eddig mindig ölték egymást. A félelem és a rémület összekovácsolta őket. Onnantól kezdve csak kisebb veszekedések voltak, de már egy ketrecbe tudtam őket berakni, bár két búvóládába. Még fél év kellett, hogy minden veszekedés abbamaradjon, most már nagyon szeretik egymást. Hárman elválaszthatatlanok lettek.
Hiszti a másik amazonom. Egy kis duracell-nyuszi. Émy és Pacs már rég alszik az ölemben, amikor ő még nagyba futkos a földön. De amit a legjobban imádok benne, hogy minden körbefutásnál odajön hozzám simiért, aztán fut tovább. Igen, most már mondhatom, hogy szeretjük egymást. El se tudom képzelni, mi lenne ha nem lenne velünk.
Hiszti állandóan terrorizálja a kutyákat. Olyan erővel harapja a lábukat, hogy az agya is remeg közben. Honey-t ez túlságosan nem érdekli. Hanyattvágja magát neki, és hagyja had harapja.
Hiszti egy tündibündi görcilány, aki ha teheti a fülemet nyalja! Családunk teljes jogú tagja, és anyukám kedvenc görénye!
|